Szélhajtó küsz Alburnus alburnus - szélhajtó küsz. Ezt az apró termetű halacskát ismerik a legtöbben. Nyaranta, szélcsendes időben több ezres rendezett rajokban vándorol (pl. a Balaton déli partján) a sekély vízben. Teste 10-15 cm hosszú, háta barna vagy olajzöld, oldala fényes ezüstös, “könnyen letörölhető” pikkelyekkel borított. Régebben a pikkelyeket műgyöngy előállítására használták. Feje testéhez képest viszonylag kicsi, szája félig felső állású. Legszívesebben a vízfelszínre hullott rovarokat, zooplanktont, algabevonatot fogyaszt. Gazdasági jelentősége közvetett, mivel ragadozó halaink egy részének (süllő, balin) fő tápláléka, emberi fogyasztásra silány, szálkás húsa miatt csak ritkán hasznosítják, akkor is csak konzerv vagy pácolt hal formájában. Hazai, ritka előfordulású, VÉDETT rokonaitól (Alburnus bipunktatus - sujtásos küsz) vékony és egyenes oldalvonala, (Chalcalburnus chalkoides mento - állas küsz) rövid állkapcsa különbözteti meg.