Márna
2004.09.14. 13:29
Békés halaink
Márna
Barbus barbus - márna. Tipikusan folyóvízi halunk. Az alföldi, de még közepesen gyors folyószakaszok medrének lakója. Hazánkban általánosan elterjedt, róla nevezik ezt a folyószakaszt márna szintnek. Teste alkalmazkodva a sodráshoz, orsó alakú, izmos felépítésű, feje hát-hasi irányban kissé lapított. Szája hosszú “orra” alatt helyezkedik el, jellegzetesen alsó állású. Szájszegletében és az orrcsúcson 1-1 pár bajusszál található. Háta zöldesszürke, has felé világosodó, majd fehérbe megy át. Hasi úszói fakó narancs színűek, hátúszója ívelt, farokúszója erősen bemetszett, utóbbi kettő szürke színű. Táplálkozása nagyon változatos, a kövek algabevonatától a iszaplakó gerincteleneken át a szennyvízbefolyók konyhai hulladékáig terjed. Másik két hasonló, jellegzetesen folyóvízi halunktól (Vimba vimba - szilvaorrú keszeg, Chondrostoma nasus - paduc, amelyek egyébként egymásra is nagyon hasonlítanak,) lapos feje és bajuszszálai segítségével különíthetjük el legkönnyebben. Húsa jóízű (ikrája azonban mérgező), folyóvízi halászatunkban nagy jelentőségű. Rendszerint 3-4 kg-os egyedek kerülnek a halászok hálóiba (Duna, Tisza, Dráva), de a Dnyeperből 16 kg-os példányt is leírtak.
Petényi márna Barbus meridionalis petényi - petényi márna. Testalkata fenti rokonára hasonlít, mérete, színezete és előfordulása azonban eltér attól. Mérete általában 20-25 cm. Háta szürke, oldala barna foltos, hasa sárgás. Fején szemei viszonylag nagyok, bajuszszálai a szem hátsó vonalig érnek. Uszonyai lekerekítettebbek, barnás színűek. Rendszertelenül, de előfordul az Északi-középhegység hegyi patakjaiban, többnyire a pisztrángos régiók zuhogói alatt. Itt érzi jól magát, mivel a víz tisztasága és oxigén ellátottsága iránt nagy igényű. VÉDETT!
|