BUSA

Ez a hal nálunk tájidegen halnak számít, származási helye az Amur és az attól délre eső folyók vízrendszere. Hazánkban 1963-ban telepítették be és mivel jól alkalmazkodik környezetéhez, ezért hamar elterjedt az összes jelentős folyó- és álló vizünkben, holtágainkban.
Elsősorban fitoplanktonokat és zooplanktonokat eszik, tehát egyik kifejlet hazai halfajunknak sem táplálék konkurense, de mivel planktonokat eszik ezért a halfajok ivadékai elől fogyasztja el azokat.

Horgászatához tehát fontos tudnunk, hogy úszó planktonnal táplálkozik, amit nem igazán tudunk horogra húzni, mivel vagy nincs ilyen kishorog, vagy nem jó a szemünk :-), ebből következik az, hogy a busa horgászatában teljesen el van fogadva a külső akasztás, mert ez a hal nem táplálkozik a hagyományos módon vett a horgászatban használatos növényi, vagy állati eredetű csalival. Ugyanis a busa vízszűrésre specializálódott, ami annyit jelent, hogy a vizet beszívja megszűri és a felesleges vizet kiengedi a kopoltyúján a táplálékot tovább jutatja az emésztőrendszerébe. Ebből adódik a megfogásához alkalmazott sportszerű horgászmódszer.
A tapasztalatok alapján a busa gyorsan felfigyel a vízbe jutatott etetőanyagfelhőre, mely oda csalja őket táplálkozni. Ha direkt busára szeretnénk horgászni akkor ha az etetőanyaghoz keverhetünk egy kis kukorica- vagy lucernalisztet esetleg egy kis tejport. De szereti az édeset is főleg a méz és vanília ízesítést.
Az etetőanyagot úgy kell bekeverni, hogy a vízbeérést követően azonnal szétessenek a gombócok és a vízoszlop közepén fejtsék ki hatásukat. Folyamatosan kell etetni, hogy az etetőanyag felhő állandó legyen.
Általában a vízoszlop felénél horgászunk rájuk úszós vagy fenekező módszerrel. Ne felejtsük el, hogy mivel igen erős és esetleg jókorára megnövő hallal állunk szembe ehhez válaszuk meg a felszerelésünket is. Ja és a horogra nem fontos csalit tenni, vagyis a legalkalmasabb csali egy szem technopufi, amit szürcsölése közben beszippant és máris lehet fárasztani.